Székelyudvarhelyen született 1973-ban. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte a filozófia szakon.
Kolozsváron él, egyetemi tanár.

Kötete a Bookartnál:

Lel-tár

HÁROM (SŐT TÖBB) KÉRDÉS GREGUS ZOLTÁNHOZ

Milyen viszonyban van nálad a képzelet és a valóság? Melyik jár elöl?

Ez a kérdés azért érdekes a kötet vonatkozásában, mivel a szövegek valós élethelyzetben születtek, tényleges élmények formálták, és mégis túlfutnak a hétköznapi értelemben vett valóságon, mintha szövegszerűségükben működnének. Ezt lehet az írás gesztusa teszi vagy a szavakhoz tapadó irodalmi hagyomány, de az is lehet, hogy maga a szerelem természete ilyen, hogy valamiféle többletet jelent a direkt valósághoz képest, és ez az erősebb imaginárius valóság mozgatja. Van valami lokalizálhatatlanság ebben a mozgásban, ami a szerelmi beszédet is jellemzi, amit Barthes úgy fogalmaz meg, hogy ebben a beszédben a szeretett lény megszólítottként jelen van, de tényleges referensként hiányzik. Talán ez a kimeríthetetlen hiány mozgatja ezt a beszédet. Ebben az értelemben azt lehet mondani, hogy a képzelet megelőzi, és túl is fut a valóságon, de ez korántsem jelenti azt, hogy a szerelem tapasztalata csak egy illúzió lenne, mivel ezt a képzeletet megéljük és a bőrünkön érezzük. Inkább egy olyan rettenetes bizonyosság tapasztalataként értelmezhető, amelyben meginognak a valóságkonstrukciók.

Mennyiben új a szerelem? Mennyiben új a mai szerelmi költészet? 

A szerelem, mint ilyen rettenetes és felforgató tapasztalat, lehet, hogy ugyanaz, viszont ezt koronként valószínűleg másképp élik meg az emberek. És ebben biztosan szerepe van a nyelvi artikulációknak, a szerelem beszédének kulturális kódjai, amelyek bekapcsolják a mindenkori mitikus képzeletvilágba. A mai szerelmet és annak költészetét talán az jellemzi, hogy hiányzik belőle ez a mesés "háttér", kevésbé működnek benne a találkozás és egymásba-fonódás alakzatai. Ezért a mai szerelmi diskurzus alanya magára marad szenvedélyével és annak nyelvezetével, szemben mondjuk Szókratész vagy Dante szerelmével. Azt lehet mondani, hogy ez a nyelv sokkal inkább visszazárul saját magára. Lehet, hogy ebben benne van az is, hogy a szerelem helye is módosult a mai kultúrában, mintha nem lenne helye. Másrészt lehet, hogy ez a nyelvezet reflektáltabbá vált, kevésbé naiv módon működik, hiszen önkéntelenül is bejönnek már mondott, hallott szavak és szószerkezetek, és ezt nem leplezheti el.

Mit jelent az együttírás? Lehet-e ketten írni?

Ezt úgy gondolom el, mint egy beszélgetést, amelyben egyaránt megtalálhatóak mind az egyszemélyes monológok, mind pedig az egymással találkozó, egymásra íródó vagy néha perlekedő szövegek. A beszélgetéssel szemben viszont az írásban nagyobb időbeli csúszások és csendek vannak a megszólalások között, és ezeknek a kihagyásoknak és hiányoknak jelentésszervező szerepe lehet. A tördelés során is ez egy alapelv volt, hogy ezeket a csendeket valahogy érzékeltetni kell a szövegek elrendezésében, amelyek remélem nem csak a nyomdai költségeket növelték, hanem megvilágítanak valamit a szerelem állapotából, a találkozás váratlan élményéből és a szerelmes vég nélküli magányából.