Balerinák és versek remixe vj Áron és vj Zsolt közreműködésével: megjelent Kövi Sára könyve. "Nem is könyvespolcra való talán. Egy üvegasztalkára le lehet például tenni."

Kövi Sárával a nem-is-blogkönyvét lapozgattuk a sepsiszentgyörgyi Teinben, a falról bámultak a balerinák. Nincsenek dátumok, sem oldalszámok, jegyzem meg, szinte vádlón - vissza lehet keresni, nyugtatja meg elnézően kontextushívő énemet. Nehezen is lehetett volna tartalomjegyzéket gyártani, hiszen nincs címe a verseknek.

A blogban más a helyzet, a bejegyzés címe a szöveg része, első sora - a cím tehát beleolvad a szövegbe, még ha annyira ez nem is nyilvánvaló - magyarázza. A balerinarajzairól nemcsak az erdélyi magyar blogoszférában, hanem a "nemzetközi virtuáliában" híressé vált blogger - ahogy a hír fogalmaz - elmeséli azt is, hogyan válogatott ki hétezer balerinából kétszázat, és hogyan kerültek negyvenen ebbe a könyvbe.

Nem hiányzik nekik a többi hétezer?

Tényleg... meg kell tudakozni tőlük.

Tegnap láttam először a könyvet. Főleg a tapintása érdekelt. Vizuálisan összeállt már a fejemben, de meg akartam fogni. Kézbe akartam venni, milyen ez.

És milyen?

Más. Egy kicsit idegen. A balerinák könyvformátumban kevésbé csillogóak, mint az eredeti anyagon, így az is volt az első benyomásom, hogy olyan fátyolosak. Az végül is nem rossz, csak teljesen más, mint amilyen a papíron megszületik.

Sokan úgy értelmezik, ez blogkönyv, de ez sokkal inkább egy irodalmi és egy finnyás vizuális szűrőn átpréselt blogtermés.

A könyv a Kövi Sára által megkonstruált Balettka-univerzum egyfajta esszenciája? Vagy teljesen más...

Olyan, mint egy svédasztal. Én kitettem erre a svédasztalra minden vizuális és szöveganyagomat, s ebből Hajdu Áron vizuálisan csemegézett, Láng Zsolt pedig a szövegeket mazsolázta ki. Az elsőkörű válogatást én végeztem.

Egyáltalán hogyan jött az ötlet, hogy a blogban publikált képek és szövegek könyv formában is megjelenjenek?

2007-ben írtam egy ilyen bejegyzést a blogomra, amiben feltettem a kérdést: kiadjam könyvben? Korábban amúgy fénymásoltam néhány balerinát meg verset is, családi ajándékként, befűzött példányokban szórtam a családtagjaimnak, néhány barátomnak, de ennyi. Nem tudtam elképzelni, hogy nézne ki mindez egy "igazi" könyvben. De feltettem ezt a kérdést, és így pördült tovább ez a dolog. Ez a könyvprojekt története.

Kiknek szántad? Gondoltál már arra, kiknek a kezébe kerül?

Ez inkább olyan... olyan műalkotás-termék. Nem is könyvespolcra való talán. Egy üvegasztalkára le lehet például tenni. Jó cucc egy teázóasztalkán. Végül is a könyv fogalmát kimeríti, van rajta szerző, van rajta kiadó, minden szabványnak megfelel.

Mégsem könyv. Ez egy remix. A képek és a szöveg külön életet élnek, bár együtt születtek. Ha egy organikus műre gondolsz, hogy a szöveg és a kép és esetleg valami időbeli egymásutániság, akkor ez nem az. Ahhoz hasonló, amit egy dj/vj művel, hogy zenedarabokból, dallamokból, ritmusokból, jelen esetben képekből és szövegekből egy új dalt komponál. Vj Zsolt és Vj Áron remixe. És persze kérdés: ki a szerző?

Ki a szerző?

Kövi Sára a szerző, de a legtöbb blogon Balettka néven vagyok belinkelve. Lehet, hogy a Balettka kerekebb és könnyebben megragadható. Sokan rákérdeznek, miért Balettka. A dj-k eleinte idegenkedtek a Balettka címtől, kicsit olyan suta, kicsit olyan buta - olyanok a rajzaim is, kicsit suták, kicsit buták, nem? Nem buták? Lehet, nem buták...

A Balettkával kapcsolatos első asszociációm a játékosság; ugyanakkor ahogy a balettnak is megvannak a saját belső szabályai, ennek is vannak, bár ez külső szemlélő számára lehet, hogy nem nyilvánvaló... ("ahol az agyam forog")

Tehát lenne egy kánonom? Biztosan van, lehet egyszer majd fel fogom fedezni... Ha az ars poetica címkémre rákattintassz, akkor ott abból ki lehet hámozni valamiféle belső rendet... A Balettka igazából az Anettkára akar visszaköszönni (nevet).

Tényleg?

Tényleg. Egy költői-ironikus Anettka.

Mint ahogy Kövi Sára is Sharon Stone?

Igen. Egy kicsi irónia. Vagy nem kicsi. Fricska az exhibicionizmussal szemben.

De ez is exhibicionizmus.

Persze, hogy az. Nem is inhibicionizmus. (nevet)
Egy pillanatig bocsáss meg... nem tudok rákapcsolódni a netre. (pötyög)

A Balettka név akkor született, amikor blogosítottam a rajzaimat. 2001-től rajzolok, 2002-től intenzívebben, de a blogot csak 2006 nyarán indítottam el. Addigra volt már 100-150 digitalizált rajzom, s kezdtem felpakolni a netre.

Azt is sokan kérdezhették, hogy miért pont balerinák. Nem is tudom, ez fontos-e, csak erre sokan kíváncsiak.

Ezek királykisasszonyok. A gyerekkori meséknek egy újfajta feldolgozása is lehetne. Ha most racionalizálni akarjuk, hogy mit csinálok, akkor így is el lehet mondani.

El tudnád képzelni őket meseillusztrációként?

Akár. De nem ilyen szándékkal születtek. Együtt élnek.

Emlékszel még az elsőre?

Nem. De vissza tudom keresni.

(Riporter lapoz. Rábök egy balerinára úgy a 20. és 30. oldal között)
Ez itt kakukktojás mintha... teljesen más technikával készült.

Igen, vannak kakukktojások. A szoknyás lovacska is kakukktojás. Még akad néhány.
(A kék lovacska a könyv gerincén, balra el.)

Vannak digitális balerinák?

Hogy digitálisan készüljenek? Nincs olyan. Ezek szabadidő-firkálásból születtek. Egyszerűen a papír és a ceruza adja magát.

Kinek mutattad meg először az első balerinákat?

A páromnak. A Retyezátban, kiránduláson kezdtem rajzolni. Ültem a GSM sziklán - az egy olyan kő a Pietrele menedékháznál - és kezdtem firkálni. A technika már valahogy bele van kódolva. Papír, színes toll és ceruza mindig van nálam.

Vannak tipikus, az ihletet előidéző helyzetek? Például leülsz teázni...

Nem gondoltam erre. Inkább ilyen lelki nyújtózkodás ez a rajz, s ehhez kapcsolódnak a szövegek is. Terápia. Pihenés. Kikapcsolódás - a szó legesztétikaibb értelmében. Itt jön be a vizuális szerkesztésnek a szerepe és a játszadozásnak - mit lehet ezekből az elemekből kihozni és megsokszorozni vagy éppen darabokra szedni - mert olyat is fogsz látni, hogy szét vannak szedve, ha a szöveg ezt valamilyen szinten alátámasztotta.

"Kötényben táncol a lélek" - "kötélen táncol a lélek", Tankcsapda?

Van ilyen? Jézusom, nem is ismerem ezt a Tankcsapda-dalt.

De nagyon jó, hogy kötényben.

A női lélek mindenképpen (nevet). A legemancipáltabb női lélek is kötényben táncol. (Lapozunk.) Itt meg éppen egy vers van soraira bontva, különböző oldalakon. Ettől az elején nagyon idegenkedtem, de végül Zsoltra bíztam, ő a vj. Én nem vagyok irodalmár, én csak írok, mindenféle irónia nélkül mondom, tényleg.

De mikor írsz, nem működnek a háttérben mindenféle elméletek, fogalmi-műfaji koncepciók, a bloggal kapcsolatban akár?

Ezek nagyrészt blog előtti dolgok. Vannak olyan versek, amelyek a blogon születtek, amelyeket hirtelen felindulásból a billentyűzeten pötyögtem ki, de a legtöbb vers papíron született. A Rambós versem, "passzív leszek és puha", például blogos felindulásból.

Lehet, hogy több balerina van, mint vers. Ezek például, amelyeket kiállítottam, nagyon friss rajzok. Amikor beszkennelem őket, néha a blogon írok hozzájuk szöveget - vagy nem. A blogon sokféle diskurzív lehetőség van, ott vannak a címkék, a kategóriák. Bloggerként tudom, hogy időnként kellene foglalkozni a search engine optimizationnel, és aszerint címkézni a dolgokat, de nálam ez teljesen mellékes. Nálam szöveg funkciója van a címkének, és másként használom ezeket a kategóriákat.

Csapatmunka volt ez a remix, mert a szakértői részét tényleg a vj-k adták, de elég nagy szabadságom volt nekem is, hogy mit szeretnék vagy mit nem szeretnék. A páromnak is volt egy ötlete, ez a képből kimasírozó balerinás... (lapozunk) Ez az egyik kedvencem, A néma szultánkisasszony, Benedek Elek egyik meséje ihlette.

A könyvben nincs direkt utalás a blogra, ám aki először papíron találkozik a balerinákkal, rá tud keresni Balettkára, aki nem titkolt büszkeséggel közli: elég jó helyezése van a kulcsszavai révén. További könyvbemutatók? 17-én Sepsiszentgyörgyön lesz, de tervbe van véve egy csíkszeredai, szegedi, sőt akár Székesfehérváron, Budapesten, Kolozsváron is lehetne szervezni, hiszen kiterjedt bloggerhálózat rajong a balerinákért. A könyvet egyébként interneten lehet megrendelni, de könyvesboltban is kapható lesz hamarosan.

Tényleg... és ha igazi, real-time könyvbemutató van, akkor nyilvánvalóvá válik a jelenlévők számára, hogy ki áll az egész mögött...

...és lehull a lepel. Hmm... erre már felkészítettek a vj-k. Az elején ugyanis nem akartam képet küldeni a katalógusba, s ezen két hétig egyezkedtünk. Végül küldtem. Nem akarok nagyon nagy nyilvánosságot annak a személynek, aki a rajzok mögött áll. Ez egy alias-prodzsekt. Gondolod, hogy annyira kíváncsiak az emberek, hogy ki áll mögötte?

Igen. Gondolj arra, ha egy álneves regény vagy álnévgyanús új szerző kerül a piacra, mekkora a felhajtás... Az álnév amúgyis titok, és minden titok kíváncsiságot generál.

Mondjuk úgy: korlátozott nyilvánosságot terveztem a projektnek. Olyan sok emberhez amúgysem fog eljutni. Mégis egy excentrikus alkotás. Érdekességként Mikulásra vagy karácsonyi ajándékként meg lehet venni. El tudom képzelni, hogy egy fiú megveszi a kedvesének, vagy egy anyuka a tízéves lányának. Vagy egy elszállt költő magának. Családtagok, bloggerek. Szerinted ki venné meg?

Akár egy gyerek is, mondjuk egy ötödikes...

Nem elég barbis ahhoz, hogy egy ötödikes kislány megvegye. Az anyukája esetleg, mert mondjuk aranyosaknak látja a rajzokat. Bár a sok láb egy kicsit gyanús lehet...

Gondolod, korhatáros a könyv?

Nem, dehogy. De maximum presztízsfogyasztásként tudom elképzelni a fiatalok körében. Ha aurája lesz ennek az alkotásnak, akkor sznobériából fogják megvenni a gyerekek. Ha cool lesz a termék - márpedig ez egy termék -, akkor megveszik. "Hú, te, neked már van Balettkád? Nincs? Milyen lúzer vagy! Vedd meg, vazz', vedd meg!" Akkor lesz siker, ha a torrenten is ez csorog. Egyébként nagyon nagy veszélynek vannak kitéve az alkotások, sokan vegetálják vagy parazitálják mások ötleteit. Felelősen kell kreatívkodni...