Selyem Zsuzsa: Mire vársz

„Berlin akkor vált számára valóságos várossá, amikor megtudta, Matern úgy járt az utcáin, hogy minden telefonfülkébe belépett volna, hogy felhívja őt. Maga előtt látta a férfit, amint lelassít, tesz néhány lépést a fülke felé, aztán hirtelen el." A berlini töredéknő úgy bolyong az idegen városban, hogy bolyongásának látszólag összeegyeztethetetlen szálaiból fonja egyre valóságosabbá a maga városát.

A jegyese elől menekü­lő Kierkegaard töredékei, az összetört Dávid-csillag alakú Zsidó Múze­um földalatti tengelyei, egy régi barát lehajtott fejű hallgatása és a bombázások utáni állapotában megőrzött szentély nélküli templom egyenértékű motívumokként jelenik meg. A szöveg rostjait összetartó valóságteremtő mozzanat ez esetben a szeretett férfi hiánya, de a többi szöveg is valamilyen hiány markáns jelenléte mentén artikulálódik, legyen szó párkapcsolatról, apa-anya, szülő-gyerek viszonyról vagy tágabb társadalmi összefüggésekről.

A szövegekben szereplő nők számára a szerelem magányos élmény, amely átszövi a mindennapi élet legapróbb mozzanatait is: jelen van egy szappanbuborékban, az idő relativitásában vagy egy hajléktalan által elcsent almában. A szeretett férfi viszont hol házasságtörő férj, olyan, aki egyenletes kedvességgel beszélget az emberekkel, miközben „sem be nem mutatja a lányt, sem nem engedi el a nyakát", hol házvezetőnőt tartó, despotikus katolikus pap, aki féltékenységi rohamában kiheréli a közös ajándékként kapott macskabárányt. A Kafkától kölcsönzött hibrid állat motívuma magába sűríti azon lényegi vonásokat, amelyek a szövegekben meg­je­le­nő nőalakokat is jellemzik: magány, belső vívódás és kiszolgáltatottság. Ez a hangoltság végül mégis a jelen­ségek tárgyilagos tudomásulvételén alapuló, pátoszmentes megbocsátásba fordul. Nem véletlen, hogy a báránymotívum az egymás iránti teljes értetlenségben őrlődő apa és anya viszonyának megjelenítésekor is felbukkan. Miután az apát nyilvánosan megalázzák, és ez fele­sé­gé­ből nemhogy együttérzést, de sértett dühöt vált ki, alkoholtól és szé­gyen­kezéstől álomba zuhan. Álmában síró bárányokon gázol át, hogy eljusson az oltárig, ahol meg kell köt­nie régóta pokolra kívánt házas­ságát. A sürgető feleség szájából hangzik el a kötet címéül választott kérdőjel nélküli „Mire vársz". Egyér­tel­mű, hogy valójában nincs mire várni: a figyelem és a jelenségek megbocsátó tudomásulvétele az egyetlen járható út, ami akár azzal a korántsem lebecsülendő eredménnyel is járhat, hogy valaki kinéz az ablakon, és azt gondolja, hogy a reggelek szépek.

A történelmi események tematizálása egy sajátos periferikus perspektívából történik, a szereplőknek nincs adekvát tudásuk a múltbéli történelmi eseményekről, de azok a történések sem átláthatóbbak számukra, amelyeknek elvileg részesei vagy legalábbis kortársai. Két férfi sörözés közben a tengert bámulva a román-magyar barátság mellett igyekszik érvelni, annak történelmi hagyományaira hivatkozva, közben összekeverik az ötvenhatos és a hatvannyolcas eseményeket. Egyikük később rájön a tévedésre, de az egésznek nincs különösebb jelentősége, a szövegben csupán a legjelentéktelenebb tárgyak jelenléte megkérdőjelezhetetlen tény: a tengerparti homokban heverő műanyag flakonok, gyufaszálak, kupakok és dinnyehéjak és persze egy szotyit gyártó cég reklámja. Hasonló a helyzet a Ceaușescu házaspár tévében többször levetített meggyilkolása után játszódó történet esetében is. A hirtelen jött nagy szabadság mindenekelőtt háromhetes részeg bulizásként konkretizálódik a főhős életében, majd egy Audi megvásárlásának reményében Bécsbe utazik, hogy eladjon egy gobelint, amiről természetesen utóbb kiderül, hogy értéktelen. Legjellegzetesebb nyugati élménye pedig az, hogy nem találja a WC-lehúzót egy Bukarestről elnevezett bécsi vendéglőben. Ezek a látszólag mellékes események sokat elárulnak az adott időszakról és az átlagember történelemhez való viszonyáról. Úgy tűnik, mások konstruálják meg számára utólag a történelemben betöltött szerepét. Az egyén ebben a vonatkozásban is, akárcsak a magánéletében magányos és kiszolgáltatott, mint egy macskabárány. A szerző publicisztikai írásaiban is foglalkozik a kérdéskörrel, amelyek­ből szintén a könyvhétre jelent meg egy válogatás a Koinónia Kiadónál Erdei politika címen.

A hiányt körülölelő történetek egy olyan szövegfolyamban bontakoznak ki, amely megőrzi egységességét, miközben különböző nyelvi regisztereket szólaltat meg a köl­té­szettől a köznapi szlengen át a filozófiai értekezésig. Egészen magától értetődően keveredik az irónia Pas­cal, Pilinszky és József Attila in­ter­tex­tusokkal vagy a kapcsolatok kiüresedett állapotát felmutató társalgási közhelyekkel. Ugyanakkor a szöveg cseppet sem szószátyár, némelyik precízen megszerkesztett mondat Láng Orsolya illusztrációival kiegészülve önálló műként is megjelenik a kötetben. A rajzok úgyszintén humorosak és pontosak, miközben egy újabb síkon nyitják meg és költik tovább a szöveg világát.

Selyem Zsuzsa számos kortárs irodalommal foglalkozó tanulmány, esszé szerzője. Szépirodalmi kötete 9 kiló. Történetek a 119. zsoltárra címen jelent meg 2006-ban németül, majd a 2007-es magyar kiadással részt vett az elsőkönyvesek fesztiválján. Jelen kötet szövegei több vonalon is továbbviszik a szerző első regényének motívumait és stiláris kísérleteit , lezárásként viszont olyan kisprózákat olvashatunk, amelyeket éppen a letisztult forma tesz erőteljessé és egyedivé.

Boo­k­art Kiadó, Csíkszereda, 2009. 146 oldal, 2980 Ft