Márton Evelin: Papírszív

Lapockából előnövő szárnyak. Globális, pusztulással fenyegető összeesküvéselmélet.  Apró lélektani mozzanatok. Papírszív. Misztikus és vallásos utalások, analógiák. Emberek saját kisebb utópiái a nagy, néha ironikusan értett utópiában.

„Sebzett és sebezhető világ tárul elénk ebben a könyvben, sebzett és sebezhető szereplők mozognak, élnek és szeretnek benne. Sztása, Brodu, Szaíd és a többiek horpadásokból és cserepekből épülnek fel és omlanak folyamatosan össze. (...) A végén egy fekete gólya lépeget a kiábrándulás és a remény különös jelképeként. A regény bezárul, de kinyílik azonnal.”

(Demény Péter)

A kötet a Macskaméz című gyűjtemény három rövid szövegéből nőtte ki magát.

Sajtóvisszhang:

- Murzsa Tímea: Dal a madártani egyletről. Kortárs Online, 2013. 09. 02.

„Márton Evelin szövegvilágára tehát jellemző az erős allegorizálás; ezt jól tükrözi egyébként a mű borítóján az álarc mögött rejtőző nő képe, ami az olvasó képzelete szerint alakulhat, és a nőalak kezében lévő gránátalma, ami pedig a termékenység szimbóluma.”

- Láng Zsolt: Ez az én testem. Finy Petra Madárasszony és Márton Evelin Papírszív c. könyveiről (könyvhuzam). Látó, 2014. január.

„Márton regénye nem szabályos golyó, inkább meteoritdarabhoz hasonlít: ismeretlen üstökös földre zuhant darabja, hullásában vált formás golyóbissá, viszont megmaradt érdessége. Nehezebb az ólomnál is, és talán nem túl zavaros a hasonlat: nem könnyű kézben tartani. A szépsége nem a szerkezetben van (ami persze nonszensz, hiszen a nem-szerkezet is szerkezet), hanem abban, ami nem materiális: a megtorpanásaiban, az elhallgatásaiban, a féltetten őrzött titkaiban.”

- Demeter Zsuzsa beszélgetése Márton Evelinnel. Helikon, 2015. február 17.

- Zsidó Ferenc: Következetes szeszély. Márton Evelin: Papírszív. Székelyföld, 2015. augusztus.

„Nekem egyébként tetszik Márton Evelin utópia-koncepciója. Vagyis nem az tetszik, amiről beszél, mert az lesújtó, hanem tetszik a lényeglátása. Az bizony nagyon is »valóságszagú« (ez a jó utópia ismérve).”