Erdélyi létlap

Válogatásunk alapja két folyóiratszám: az egyik a GyomorLátó címet viselte, ebben a felkért szerzők arra válaszoltak, hogy „Mit eszik az erdélyi író(nő)?”. A másik a Hajdú Farkas-Zoltán vendégszerkesztésében készült BorLátó.

A szerepversek, esszék, vallomások, „biblikus borkóstolók” megidézett régi és mai tollforgatók (és poharazgatók, lakmározók) e látszólag hétköznapi témához való viszonyulásáról szólnak, természetesen számos lehetséges irányból közelítve azt meg, az étel- és szókóstolás élményét egyként megadva. Ebből az is világos lehet, hogy szintén felfedik, mi a közös egy antológiában és egy üveg cuvée-ben, az irodalomban és a borban, a fűszerpaprikában és a „faji karakterben”, netán erdélyiségben. Avagy: hogy hogyan tud ez a téma nemcsak a gyomrunkkal, hanem a lelkünkkel is beszélgetni, akár a transzcendens dimenzióig emelni.