.“ A szásznak született, azonban a magyar irodalom és könyvnyomtatás úttörőjének számító Heltai társadalomkritikus fabulái mondják ki gyakran az ítéletet, vagy legalábbis felvillantják egy lehetséges erkölcsi és morális magatartás lehetőségét. (...) a kérdés nyitva marad, az árulás megítélését jószerével csak a Heltai-idézetek végzik el, s így a mű (regény vagy dokumentumregény?) hiteles kordokumentumként áll a befogadó előtt, aki két ember problémáin keresztül rálátást nyer az erdélyi szászok történelmére és majdnem teljes kivándorlására.
„Az erdélyi szászok Európát képviselték Európa határán: a szorgos munkálkodást, a tulajdon – s közte a közös tulajdon – szentségét, és a kultúrát mindenekelőtt. A kollektív ölések, nemzetgyilkosságok e tájon mindig Európa-vesztéssel jártak, a térség európátlanítása folyt a vérrel. A magyarországi zsidóság, vagy a svábság felszámolása a magyarországi polgár-világon ütött mély sebet; az erdélyi zsidóság, majd a szászság megsemmisítése Erdélyt és Romániát lökte Európától és az európai civilizációtól messzibbre el. A szászsággal nemcsak egy kultúra tűnt a semmibe, de egy kicsit a kultúra is. Egy nyolcszázötven éves történet ért véget. Szemünk láttára. S ha más úton-módon is, de pár év, évtized teltével az erdélyi magyarságból is könnyen ennyi maradhat, mint az erdélyi szászságból: üres templomok, romok, és könyvbe fagyott szavak. Sovány vigasz lesz, ha az a könyv is olyan lesz, mint ez; szép, nagyon szép, szív-, torok- és ökölszorító.”
(Bächer Iván)
Sajtóvisszhang:
Molnár Vilmos: A menekülés – mint megmaradás?! eirodalom, 2013. február 21.Könyvünk megvásárolható; kérjük, lépjen kapcsolatba velünk.