.“
A kötet Boldogság című verse (...) az öntudatlanság boldogságát is megmutatja: „madár repül fent / s nem próbál nyomot hagyni / a levegőben”. Az öntudatlan lény, a madár csak repül, mert ez a természeti lényegéhez tartozik, de ezzel nem akar nyomot hagyni, nem foglalkozik az értelmével, sőt semmivel sem, csak él, ahogy élnie adatott. Sziszüphosz a tudata által kerekedik felül a természeten s az isteneken, tudja, mi a sorsa, s ez örömmel, boldogsággal tölti el. Sziszüphosz mint fa, a fa mint Sziszüphosz, az örökös újrakezdô, aki tavasszal ismét felviszi a lombot, ahogy a (...) Megint Sziszüphosz című vers állítja („elejti a fa / a lombot de tavasszal / felviszi ismét”). Ez is, az örökös ismétlődésben, körforgásban benne rejlő örökös újjászületésnek a nem csupán reménye, hanem magabiztos tudata is eltöltheti boldogsággal.
“ A versgyöngyök füzére (...) körbeér. „hófolt fehérlik / üres gólyafészekben / vagy már tavasz van?” – a Kérdés úgy zárja le a kötetet, hogy a természeti év vége és a megújuló esztendő eleje találkozzon a feltételességben, arra serkentve az olvasót: térjen vissza a legelső haikuhoz, s kezdje elölről az e versvilágba tett meditáló-átélő sétáját.
Markó Bélának most a második haikukönyve nyílik kintről a benti, bentről a kinti létre, világra – minden haiku-költő a szertesürgő pillanat Sziszüphosza – saját idejét görgeti csúcsra, s hagja lehullni, ha majd
fénnyel alászáll – a fönt s a lent közt boldog teremtmény ő is, mint az évszakok sok tüneménye – lomb, lepke, felhő telt lebegése, árnya rezzenti – szétnézni, látni minden szóban a visszfényt!
fénnyel alászáll – a fönt s a lent közt boldog teremtmény ő is, mint az évszakok sok tüneménye – lomb, lepke, felhő telt lebegése, árnya rezzenti – szétnézni, látni minden szóban a visszfényt!
Kovács András Ferenc
Sajtóvisszhang: Demény Péter: A melankólia haikui (Markó Béla: Boldog Sziszüphosz). IRODALMI SZEMLE online, 2012. november 5. Borcsa János: Markó Béla haikulírája. Bárkaonline, 2013. február 7.A HAIKURÓL
„Belefér-e a haikuba a világ? Nyilván nem. De belefér a világ lehetősége. Tervrajza. Iránya. Lelke. Mindegy, hogy fogalmazunk. Elég nagy képzelőerő kell elfogadni, hogy a dióban ott a diófa, és nem az alma- vagy körtefa, a szilvamagban pedig ott van a szilvafa, és nem a cseresznye- vagy meggyfa. De ahhoz, hogy egyáltalán képzelődni legyünk hajlandók, önmagában is szépnek kell lennie a diónak vagy a szilvamagnak. Tessék megnézni: szépek is! Hát valami ilyesmit gondolok én most hirtelenjében a haikuról.”
Markó Béla
Könyvünk megvásárolható; kérjük, lépjen kapcsolatba velünk. A szerző további haikukötetei kiadónknál: Út a hegyek közt Fűszál a sziklán