Molnár Vilmos: Az ördög megint Csíkban

Már karcsúságát is egyik furfangjaként lehet elkönyvelni Molnár Vilmos novelláskötetének, hiszen a csavaros ötleteivel újra meg újra ámulatba ejtő vékony kötetben gazdag, színes ötletvilág, számos nagyszerű írói megoldás fér el. Olvasásmódjának találó leképezése a felejthetetlen főszereplő, az első látásra-ítéletre közönséges és egyszerű hagyma finom héjainak óvatos lefejtése. (A hagymát, nem mellesleg, az irodalomelmélészek egy szöveggel való helyes találkozás mintájaként is tisztelik!) Elsődlegesen könnyesre (csípő-)kacagtató, mélyebben azonban elgondolkodtató nemcsak a gyűjtemény középső ciklusa, a családi legendárium esetenként falvédőről leszállott figurái, történetei, „nagyanyám” élet- és kedélymentő teljes hagymamenüi, hanem a nyitó és záró novellafüzérek is. Előbbiek az ördögöt lépetik fel, ismét, Csíkban, a modernitás jegyében immár lencsevégre kapva, szomszédságban a marslakókkal, jól eltalált abszurd-humoros hangvételben mesélve. Utóbbiak azt próbálgatják, sikeresen, hogyan lehet a mese műfaját felnőtteknek is tálalni, hogy közben szokásos bája is megőrződjön. 

A fülszövegírót is szóbolondozásra késztető, lelkesítő szövegeket egyszerűen olvasni kell.