.“ A prózai csengésű kötetcím, a Tulajdonképpen minden attól (is) tartalmas, hogy a „minden”-be valamiképpen a politikai közélet is éppúgy beleértődik, mint a hívő krisztusi megváltása, a szerelem és a közös gyermek, a természet, a kozmosz, az idő, a mulandóság, a remény vagy a kétely. Az idegen kultúrák, tájak érintése is – például egy görögországi utazás alkalmával. A lírai én csupán közvetve ad jeleket a közéleti felelősséggel elborított államférfi közérzetéről s a szerelmi beteljesüléssel együtt járó létszorongásról. Elsősorban a mulandósággal: „mert nincsen élet túl a happy enden” (Egy másik versből jöttem).
Egy könyvbe folyton visszatérni, mint a nappalokba erjedt éjszakák, a testek s lelkek rejtett évszakát megélni, míg a renyhe fény suhint fákon keresztül, s szertenéz megint lombok közén a sok gyümölcs szeme, s a föld ölén a holt tücsökzene föléled, érces messzeségbe zeng, ha véges ébreszt, rezzent végtelent, s veszendő hangja villant mély eget, pörget parázsló csillagképeket csönd lapjain, s bár teljes, mégse kész a mindenség, de minden rész egész szavak terében röppen, él, forog a pillanat, s mint tördelt félsorok, versben ragyoghat minden sárba vert fűszál, virág, ha nyílik, s vár a kert.
Kovács András Ferenc: Markó Béla könyvére
Sajtóvisszhang:
Jönnek a versek. Zelki János beszélgetése Markó Bélával. Litera, 2010. június 9.
Könyvünk megvásárolható; kérjük, lépjen kapcsolatba velünk.