Haikuk 2011-ből

Szerkesztette: Kovács András Ferenc

Illusztráció, borítóterv: Részegh Botond

Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2012.

ISBN 978-606-8351-13-1

160 oldal, 160 x 160 mm, kemény táblás
Markó Bélának

most a második
haikukönyve nyílik
kintről a benti,

bentről a kinti
létre, világra – minden
haiku-költő

a szertesürgő
pillanat Sziszüphosza –
saját idejét

görgeti csúcsra,
s hagja lehullni, ha majd
fénnyel alászáll –

a fönt s a lent közt
boldog teremtmény ő is,
mint az évszakok

sok tüneménye –
lomb, lepke, felhő
telt lebegése,

árnya rezzenti –
szétnézni, látni minden
szóban a visszfényt!

Kovács András Ferenc

Sajtóvisszhang: 

Demény Péter: A melankólia haikui (Markó Béla: Boldog Sziszüphosz). IRODALMI SZEMLE online, 2012. november 5.

 Borcsa János: Markó Béla haikulírája. Bárkaonline, 2013. február 7.
“ A kötet Boldogság című verse (...) az öntudatlanság boldogságát is megmutatja: „madár repül fent / s nem próbál nyomot hagyni / a levegőben”. Az öntudatlan lény, a madár csak repül, mert ez a természeti lényegéhez tartozik, de ezzel nem akar nyomot hagyni, nem foglalkozik az értelmével, sőt semmivel sem, csak él, ahogy élnie adatott. Sziszüphosz a tudata által kerekedik felül a természeten s az isteneken, tudja, mi a sorsa, s ez örömmel, boldogsággal tölti el. Sziszüphosz mint fa, a fa mint Sziszüphosz, az örökös újrakezdô, aki tavasszal ismét felviszi a lombot, ahogy a (...) Megint Sziszüphosz című vers állítja („elejti a fa / a lombot de tavasszal / felviszi ismét”). Ez is, az örökös ismétlődésben, körforgásban benne rejlő örökös újjászületésnek a nem csupán reménye, hanem magabiztos tudata is eltöltheti boldogsággal. 
— Elek Tibor (Az öröklét és a pillanat. Markó Béla haikutrilógiájáról. Alföld, 2014/8, 99–109, 108)
“ A versgyöngyök füzére (...) körbeér. „hófolt fehérlik / üres gólyafészekben / vagy már tavasz van?” – a Kérdés úgy zárja le a kötetet, hogy a természeti év vége és a megújuló esztendő eleje találkozzon a feltételességben, arra serkentve az olvasót: térjen vissza a legelső haikuhoz, s kezdje elölről az e versvilágba tett meditáló-átélő sétáját.
— Tarján Tamás (Telt lebegés. revizor, 2012. 08. 05.)
A HAIKURÓL
„Belefér-e a haikuba a világ? Nyilván nem. De belefér a világ lehetősége. Tervrajza. Iránya. Lelke. Mindegy, hogy fogalmazunk. Elég nagy képzelőerő kell elfogadni, hogy a dióban ott a diófa, és nem az alma- vagy körtefa, a szilvamagban pedig ott van a szilvafa, és nem a cseresznye- vagy meggyfa. De ahhoz, hogy egyáltalán képzelődni legyünk hajlandók, önmagában is szépnek kell lennie a diónak vagy a szilvamagnak. Tessék megnézni: szépek is! Hát valami ilyesmit gondolok én most hirtelenjében a haikuról.”

Markó Béla

Könyvünk megvásárolható; kérjük, lépjen kapcsolatba velünk.

A szerző további haikukötetei kiadónknál:

Út a hegyek közt

 Fűszál a sziklán