Szövegek

Szerkesztette: Láng Zsolt

Illusztrálta: Kovács István

Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2011.

ISBN 978-606-8351-01-8

246 oldal, 120 x 212 mm, kemény táblás
A boldogságkeresés, az érdemes szerelem megtalálása, az élet helyes és „vagány” berendezése után jár a kötet legtöbb írása. Hogy a szerző „szövegként” szereti művei műfaját definiálni, az igazolást nyer abban, hogy a Macskaméz egyes rövidprózái már-már kisregénnyé állnak össze; a szív, szárny vagy netán a kötetcím egy részét adó bundás állat leitmotívumként való jelenléte, a dominánsan női perspektíva is szervesít, de a történetek gyakran mégis ellenállnak az egésszé rendezésnek. Márton Evelin érdeklődésének csomópontjairól az árulkodik, hogy a Macskaméz utolsó három szövegét a Papírszív című könyvében írta tovább, az itt pedig még csak halvány álomban felbukkanó foltos szalamandra a szerző negyedik kötetének címlapjára költözik (l. a Szalamandrák éjszakái című, immár vállaltan regényét).

Az állandó finom cigarettafüst, mely a gyűjtemény lapjait belengi, bizonyára nem fogja az olvasó tekintetét elhomályosítani az itt felkínált irodalmi méz ízlelgetése közben.

    Sajtóvisszhang:

Kocsis Tünde: Macskamézesen. Korunk, 2012/4, 117–119.

 „A novellák olyanok, mint holmi macskamézes fák, amelyekhez egymásután odaragadtam, és bár el tudtam jutni a következõ fáig, ujjaim ragacsosak lettek és illatosak, és egyre nehezebb volt továbbmenni, mintha az illatok szálltak volna tovább, otthagyva széttárt kezekkel, felfele tartott tenyérrel.”

Nagy Mária Zita: A szerelem alakzatai (Márton Evelin Macskaméz c. könyvéről) (Téka). Látó, 2012. május

„Ez a szerelem mindent rögzít, megőriz, ahogy a fakéregből kicsorgó macskamézébe tapadnak a bogarak, a madártollak, az események ilyen-olyan tanújelei.”

Bogdán László: Márton Evelin: Macskaméz. Háromszék, 2012. június 30.

„Olyan ő számomra, mint Mózes Attila volt, amikor jó harminc-egynéhány esztendeje először olvashattam novelláit. Erőszakos, rámenős, makacs, de ugyanakkor remeg, mint virág a huzatban, és rendkívül érzékenyen reagálja le korosztálya meghatározó élményeit.”

Kirilla Tamara: Etűdök és azoknál is több (Márton Evelin: Macskaméz). Székelyföld, 2012. október

„A Nyíri Lujza ágya és más történetek ciklus többnyire olyan szövegekből áll, amelyek csak felvázolnak egy létállapotot, félrehúznak egy függönyt, kinyitnak egy ajtót, ám csupán résnyire, így az olvasóban különösen erős hiányérzet marad. De az olvasóban maradt hiányérzet természete is bizonytalan. Nem mindig lehet eldönteni, hogy az olvasó tovább akarja-e húzni a függönyt, vagy nyitni az ajtót. Néha épp ennyi kell, ez a résnyi betekintés hozza nagyon közelivé, és teszi intenzívvé a képet, valamint indítja be a képzeletet a továbbképzeléshez.”