Regény/Emigránsok krónikái

Fordította: Lukácsi Margit

Szerkesztette: Hajdú Iringó, Paola Pallanca Scheel

Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2012. 

ISBN 978-606-8351-12-4 

224 oldal, 120 x 202 mm, keménytáblás
Piero Bianconi (1899–1984) Ticino kanton írója. Arról győzi meg olvasóját, hogy mindent, tényleg mindent tud a Versasca völgyéről és a Lago Maggiore környékéről. Könyvében saját családjának történetét tárja fel, négy nemzedék életét: a 19. század közepéig megy vissza az időben. Aprólékosan, gondosan rakosgatja egymás mellé az élet kisebb-nagyobb banalitásait, mondataiban a sorsdöntő események is belesimulnak a köznapiságba. És ettől a szűkös köznapiságnak költői ereje lesz. Annak, ahogyan a szegénységről beszél, a zord viszonyokról a szép tájban, a magyar irodalomban is megvannak a párhuzamai. És annak is, ahogy a folytonos megélhetési gondokkal küszködő család fiatal férfi tagjai úgy döntenek: áthajóznak a tengerentúlra szerencsét próbálni. Az odakinti vergődés, a hontalanság érzése, a nyelv- és kultúraváltás megannyi jele szintén ismerős lehet a magyar olvasónak. Az amerikás családtagok – Bianconi által hosszan idézett – levélbeli beszámolói szívszorítóak; ugyanakkor egy olyan, tágas perspektívát villantanak fel, amely a banális családtörténetet világtörténelmi összefüggésekbe helyezi és drámaisággal ruházza fel.

Márton László (Svájci zegzugok. Magyar Narancs, 2012/23)

Sajtóvisszhang:

Demény Péter: Ex libris. ÉS, 2012. július 13. 

Piero Bianconi személyes élettere Ticino kanton, embereivel, tájaival és történeteivel. Ő szinte az egyetlen szereplője a könyvnek, aki nem vándorolt ki szülőföldjéről, mégis ő az, aki az eltávozók tapasztalatait hívva segítségül megérti ezt a vidéket. Így válik a svájci olasz közösség nagyregényévé e könyv: a személyes sorsok és történetek mögött végig egy jól behatárolható, egyedülálló, de a környező, sőt távolabbi vidékek valóságához mégis ezer szállal kötődő földrajzi és kulturális térség finoman megrajzolt képe sejlik fel.
— Mátyus Norbert (Kétszáz év Svájcban, kétszáz év nyomorúság. Műút, 58. évf., 38. sz., 53–55.)
A Svájci írók sorozat ötlete 2010. március 18-án született meg Zürichben. Hajdú Farkas-Zoltán készülő fordításkötetéhez gyűjtött anyagot, s többek között Werner Morlangot, a neves svájci irodalmárt is felkereste. Beszélgetésük során szó esett Erdélyről, transzilvanizmusról, kultúrák egymás mellett éléséről és a „keleti Svájc”-modellről, amely Trianon után talán a legszebb jövőképet vázolta fel Erdély népei számára. Sorozatunk ennek az értelmiségi utópiának kíván emléket állítani.

Kötetünk a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Szép Könyv-díjasa:

Könyvünk megvásárolható; kérjük, lépjen kapcsolatba velünk.