Elmélkedések

Fordította: Hajdú Farkas-Zoltán

Szerkesztette: Vida Gábor

Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2011.

ISBN 978-606-92476-9-3

176 oldal, 120 x 212 mm, cérnafűzött, keménytáblás
Beleolvasok
A kötet a svájci író főművének tartott Die Notizen oder Von der unvoreiligen Versöhnung [A feljegyzések avagy az el nem sietett megbékélésről] című könyvéből tartalmaz két hosszabb részletet, kiegészítve a fordító, Hajdú Farkas-Zoltán Hohl-életrajzával, melyet zömében a szerzőtől való idézetekből ollózott össze, illetve három interjúval, melyekben Hohl közeli ismerőit szólaltatja meg.

„Hohl gondolkodó, mi, ha a gondolkodást pontosan meghatározzuk, nem vagyunk azok. Hohl szükségszerű, mi véletlenszerűek vagyunk. Mi dokumentáljuk az emberit, Hohl szaván fogja azt. Nehéz őt kibírni. El kell őt fogadnunk, hogy megérthessük, amit tesz. Aki magának követeli az igazságot, az másoktól is elvárja. Ha hátat fordítanánk neki, saját magunknak fordítanánk hátat. Sok írót ismerek, de Ludwig Hohl az egyetlen, akivel szemben lelkiismeretfurdalásom van. Képtelen vagyok felnőni hozzá.”

Friedrich Dürrenmatt

Sajtóvisszhang:

 Szerbhorváth György: Autentikus őrültek. Ludwig Hohl A munkáról, a halálról és Eduard Limonov Ez vagyok én, Edicska című kötetéről. Kalligram, 2012 július–augusztus.

Lőrincz Ildikó: A különc felemelkedése. Ludwig Hohl: A munkáról. A halálról c. könyvéről. Látó, 2012. december. 
“ A könyv második részének sokat mondó címe: Minden a műhöz tartozik. Ami olyasmit sejtet, hogy Hohl életművének szerves része eszement életvezetése, valamint netán az a két kiló borjúhús is, amelyet akkor vásárolt és vett igénybe, amikor nem volt éppen megkoitálható nő a közelében. Hajdú Farkas-Zoltán Sarbach mellett megszólaltatja Werner Morlangot (Walser kiadóját) és Hans Sannert, a filozófust, Jaspers hagyatékának gondozóját. És később kiderül, Max Frisch és Dürrenmatt is Hohl csodálói közé tartozott. Csupa nagy név, csupa szellemfejedelem. De senki sem érti Hohlt. („Képtelen vagyok felnőni hozzá" – írja Dürrenmatt, ám ebben van némi kajánság.) Talán nem is kell vagy lehet. Megismerni azonban mindenképpen érdemes, úgyszólván kötelező, és ez a remek kötet az első útjelzőtábla lehet a gyomos ösvényekkel, olykor egyenesen szellemi dudvákkal telenőtt úton.
— Bán Zoltán András (Egy munkamániás. ÉS, 2011. augusztus 26.)

Könyvünk megvásárolható; kérjük, lépjen kapcsolatba velünk.