Novellák

Fordította, utószó: Nádori Lídia

Szerkesztette: Hajdú Farkas-Zoltán

Grafikus: Részegh Botond

Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2012.

ISBN 978-606-8351-21-6

196 oldal, 120 x 202 mm, keménytáblás
Beleolvasok

 

„Ezek a történetek az elképzelhető legsűrűbb szövésű anyagból vannak. Egyetlen fölösleges szót sem találunk bennük. Egy rövid, vázlatszerű jellemzésbe, egy lelki- vagy testi állapotba egész élet van belesűrítve. Így aztán történetre a szó hagyományos értelmében, azaz fordulatra, csattanóra voltaképpen nincs is szükség, hiszen az írásmű maga nem több, nem kevesebb, mint a főszereplő élete. A hamisítatlan duvaneli alak senki konszenzusát nem keresi. Nem védekezik; elesettségében gyerekességében, kiszolgáltatottságában, őrületében találja meg önazonosságát. Adelheid Duvanel pedig soha nem árulja el az alakjait. A legmagányosabb, a leggyámoltalanabb is megőrizheti méltóságát.”

(Nádori Lídia)

 
“ Ez az írónő ugyanis nem ábrázolja, hanem elszűköli keservét. Duvanel nem tud, nem akar, nincs abban a helyzetben, hogy „történeteit” akárcsak részben összefüggő, művészileg-lélektanilag meggyőző kompozíciókban tárja elénk. Elkezd valamit, kidolgoz egy-egy bekezdést, felröppent egy-egy bámulatos hasonlatot, de aztán a megérinthetetlen és követhetetlen pillangó mozgásával szökken tovább ihletének folyton felgerjedő és szinte bekezdésenként elváltozó tárgyaira.
— Báthori Csaba (Ex libris. ÉS, 2013. október 11.)
“ Duvanel történetei olyan szélsőséges, mégis egyetemes emberi tapasztalatokat dolgoznak fel, amelyek túl vannak mindenfajta etnikai vagy territoriális, kulturális vagy nyelvi határon. A német neveket kicserélhetnénk bármilyen nyelvűre – esetünkben magyarra –, a szövegek mondanivalója, súlyossága és estenkénti bántó realitásérzékeltetése mit sem változna. Mire a kötet végére jutunk, a szövegek színpompája és hanggazdagsága által barátságossá, ismerőssé varázsolt szövegek szürreális, meghökkentõ tartalmai természetesként hatnak. Nem lepődünk meg semmin; esetleg újrakezdjük az olvasást, hogy új mondatok és képek új kísértéseinek kínáljuk fel magunkat.
— Dénes Gabriella (Adelheid Duvanel: Anyám kalapjára. Korunk, 2013/11, 113)

A Svájci írók sorozat ötlete 2010. március 18-án született meg Zürichben. Hajdú Farkas-Zoltán készülő fordításkötetéhez gyűjtött anyagot, s többek között Werner Morlangot, a neves svájci irodalmárt is felkereste. Beszélgetésük során szó esett Erdélyről, transzilvanizmusról, kultúrák egymás mellett éléséről és a „keleti Svájc”-modellről, amely Trianon után talán a legszebb jövőképet vázolta fel Erdély népei számára. Sorozatunk ennek az értelmiségi utópiának kíván emléket állítani.

Könyvünk megvásárolható; kérjük, lépjen kapcsolatba velünk.