.“ Ahogyan Bartos Tibor beszél, amit beszél, az a valóság nehézkedésének ellenszegülő, könnyűségbe menekülő lendülettel egyénértékű. Az – való igaz – a zuhanás nélküli esésnek megfeleltethető. A zuhanás után a totális, végletes nehézség van. Onnan visszapillantani, visszahelyezkedni a magasba: lehetetlen. Ha az Állami boldogságot nem is annyira egy életstratégiának, mint egy bizonyos írói attitűdnek szóló, ösztönös szimpátiánk olvastatja velünk, az az jelenti, hogy a valósággal szemben talán mégiscsak egy eszménynek az oldalára kell állnunk. Annak az eszménynek az oldalára, ami megengedi, hogy ne csapódjunk a talajba. Leimeiszter Barnabás
Ahogyan Bartos Tibor beszél, amit beszél, az a valóság nehézkedésének ellenszegülő, könnyűségbe menekülő lendülettel egyénértékű. Az – való igaz – a zuhanás nélküli esésnek megfeleltethető. A zuhanás után a totális, végletes nehézség van. Onnan visszapillantani, visszahelyezkedni a magasba: lehetetlen. Ha az Állami boldogságot nem is annyira egy életstratégiának, mint egy bizonyos írói attitűdnek szóló, ösztönös szimpátiánk olvastatja velünk, az az jelenti, hogy a valósággal szemben talán mégiscsak egy eszménynek az oldalára kell állnunk. Annak az eszménynek az oldalára, ami megengedi, hogy ne csapódjunk a talajba. Leimeiszter Barnabás
A sorozat kötetei: Arany vasmacskaBudapesti lektúra