Regény 

Fordította, utószó: Bán Zoltán András

Szerkesztette: Hajdú Farkas-Zoltán és Vida Gábor

Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2012. 

ISBN 978-606-8351-11-7 

128
 oldal, 120 x 202 mm, keménytáblás

 

1977. november 11-én, Szent Márton napján Baur és Bindschädler, a két régi barát szokásos szombati sétájára indul a svájci Oltenben. Szinte végig Baur viszi a szót, felidézi emlékeit szülőfalujáról, Amrainról. A mesélés során múltból származó képek „ugranak elő” (Peter Handke) és ékelődnek a történet szövedékébe, létrehozván a lélek kiállítótermét. Nyelvi köntösbe öltözött képek rajzolják ki a séta útvonalát, az utcanevekre rárakódó múltat, az elmesélés által mintegy közterületté váló személyes időt. A regény végére összálló „teljes kép” átmeneti és hiányos, az olvasóra vár kiegészítésért, aki zenei, festészeti utalásokban dúskálva fejtheti fel a sűrű szövet mintáit.

Sajtóvisszhang:

Márton László: Svájci zegzugok. Magyar Narancs, 2012/23. 

Demény Péter: Ex libris. ÉS, 2012. július 13. 

Györffy Miklós: Séták a holtak szigetén. műút, 58. évf., 38. sz., 50–53.

Gerhard Meier Holtak szigete című könyvében remekül szövi, köti az emlékezet eltérő típusait. A kötetet rendkívül nagy tudáshalmazt és olvasottságot mutat, ezért érezhető nehéz olvasmánynak, ám a befogadót meg is ajándékozza egy rendkívüli szellemi kalanddal. 
— Kovács Flóra (Becserkészni a gazdag üzenetsávot”. Tiszatáj online, 2012. 09. 08.)
Meier regényének legfőbb erénye és egyben konstitutív ellentmondása az, hogy fojtogatóan zárt, egyszersmind azonban szellősen nyitott világot teremt. Zárt, mondhatni tudatosan és vállaltan provinciális a regényvilág a szó legszorosabb értelmében: vagyis térben és időben (mindössze néhány órás sétát tesz Baur és Bindschädler mindössze néhány négyzetkilométeren), ugyanakkor azonban a svájci és az európai kultúra egyetemességére nyitják ki ezt a provincialitást a beszédfolyamukban sűrű egymásutánban sorjázó intertextuális (irodalmi és mitológiai), illetve intermediális utalások, közülük is kiváltképpen a zenei és a festészeti allúziók.
— Kurdi Imre („Egy rajz csöndje”. ÉS, 2012. szeptember 7.)

A Svájci írók sorozat ötlete 2010. március 18-án született meg Zürichben. Hajdú Farkas-Zoltán készülő fordításkötetéhez gyűjtött anyagot, s többek között Werner Morlangot, a neves svájci irodalmárt is felkereste. Beszélgetésük során szó esett Erdélyről, transzilvanizmusról, kultúrák egymás mellett éléséről és a „keleti Svájc”-modellről, amely Trianon után talán a legszebb jövőképet vázolta fel Erdély népei számára. Sorozatunk ennek az értelmiségi utópiának kíván emléket állítani.

Könyvünk megvásárolható; kérjük, lépjen kapcsolatba velünk.