Regény 

Fordította, utószó: Bán Zoltán András

Szerkesztette: Hajdú Farkas-Zoltán és Vida Gábor

Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2012. 

ISBN 978-606-8351-11-7 

128 oldal, 120 x 202 mm, keménytáblás
Beleolvasok

 

1977. november 11-én, Szent Márton napján Baur és Bindschädler, a két régi barát szokásos szombati sétájára indul a svájci Oltenben. Szinte végig Baur viszi a szót, felidézi emlékeit szülőfalujáról, Amrainról. A mesélés során múltból származó képek „ugranak elő” (Peter Handke) és ékelődnek a történet szövedékébe, létrehozván a lélek kiállítótermét. Nyelvi köntösbe öltözött képek rajzolják ki a séta útvonalát, az utcanevekre rárakódó múltat, az elmesélés által mintegy közterületté váló személyes időt. A regény végére összálló „teljes kép” átmeneti és hiányos, az olvasóra vár kiegészítésért, aki zenei, festészeti utalásokban dúskálva fejtheti fel a sűrű szövet mintáit.

Sajtóvisszhang:

Márton László: Svájci zegzugok. Magyar Narancs, 2012/23. 

Demény Péter: Ex libris. ÉS, 2012. július 13. 

Györffy Miklós: Séták a holtak szigetén. műút, 58. évf., 38. sz., 50–53.

“ Gerhard Meier Holtak szigete című könyvében remekül szövi, köti az emlékezet eltérő típusait. A kötetet rendkívül nagy tudáshalmazt és olvasottságot mutat, ezért érezhető nehéz olvasmánynak, ám a befogadót meg is ajándékozza egy rendkívüli szellemi kalanddal. 
— Kovács Flóra („Becserkészni a gazdag üzenetsávot”. Tiszatáj online, 2012. 09. 08.)
“ Meier regényének legfőbb erénye és egyben konstitutív ellentmondása az, hogy fojtogatóan zárt, egyszersmind azonban szellősen nyitott világot teremt. Zárt, mondhatni tudatosan és vállaltan provinciális a regényvilág a szó legszorosabb értelmében: vagyis térben és időben (mindössze néhány órás sétát tesz Baur és Bindschädler mindössze néhány négyzetkilométeren), ugyanakkor azonban a svájci és az európai kultúra egyetemességére nyitják ki ezt a provincialitást a beszédfolyamukban sűrű egymásutánban sorjázó intertextuális (irodalmi és mitológiai), illetve intermediális utalások, közülük is kiváltképpen a zenei és a festészeti allúziók.
— Kurdi Imre („Egy rajz csöndje”. ÉS, 2012. szeptember 7.)

A Svájci írók sorozat ötlete 2010. március 18-án született meg Zürichben. Hajdú Farkas-Zoltán készülő fordításkötetéhez gyűjtött anyagot, s többek között Werner Morlangot, a neves svájci irodalmárt is felkereste. Beszélgetésük során szó esett Erdélyről, transzilvanizmusról, kultúrák egymás mellett éléséről és a „keleti Svájc”-modellről, amely Trianon után talán a legszebb jövőképet vázolta fel Erdély népei számára. Sorozatunk ennek az értelmiségi utópiának kíván emléket állítani.

Könyvünk megvásárolható; kérjük, lépjen kapcsolatba velünk.