Urs Widmer: Valentin Lustig zarándoklata

Lustig Valentin kolozsvári, jeruzsálemi és firenzei történelmi és kulturális hátterekből érkezett Zürichbe mintegy negyven éve. De nem amiatt zseniális művész, mert sokfele jártában sokféle tanításban részesült, sokféle tradícióval találkozott, hanem mert több közösség kanonizált értékeinek elsajátítása mellett e kollektivitások tudattalanjainak is hordozója. Aligha tévedünk, ha arra gondolunk, hogy Lustig Valentin lenyűgözően szuggesztív művészete nem elsősorban az élete során megszerzett tudástól rendkívüli. Hanem veleszületett fantáziájának és azoknak a képességeknek köszönhetően, amelyek ezt a képzelőerőt festményekké szublimálják. (...)

Urs Widmer felismerte, kivel van dolga ott a négyes határon, ahol a szürrealizmus, a mesék mágiája, az abszurd és a bizarr találkoznak – és akkor a groteszkről még nem is beszéltünk, sem a neobarokk, olykor neorokokó optikáról, amelyen át újrafogalmazódnak, újra megszületnek ősi és új narratívák, kolozsvári, sólyomtelki és auschwitzi történetek, képzetek, projekciók, egyszóval: egy megismételhetetlen kémiában és alkémiában ötvöződő tartalmak.

Urs Widmert művész-érzékenysége ébresztette rá, hogy Lustig Valentin festészetében nemcsak az élmény intenzitása rendkívüli, hanem ennek az éberségének köszönhetően felfedezte magában a festőben az alkotótársat is.

Ennek a rátalálásnak lenyűgöző dokumentuma ez a könyv, amely egy erdélyi magyar-zsidó-román festő és egy svájci német író barátságának egyedülálló lenyomata.

Szőcs Géza